Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Téli alkony

2008.01.31

Kosztolányi Dezső

Téli alkony

 

 

            Aranylanak a halovány ablakok...

              Küzd a sugár a hamvazó sötéttel,

            fönn a tetőn sok vén kémény pöfékel

              a hósík messze selymesen ragyog.

 

 

            Beszélget a kályhánál a család,

              a téli alkony nesztelen leszállott.

            Mint áldozásra készülő leányok

              csipkés ruhába állnak a fák.

 

 

            A hazatérő félve, csöndesen lép,

              retteg zavarni az út szűzi csendjét,

            az ébredő nesz álmos, elhaló.

 

 

            S az ónszín égből, a halk éjszakában

              táncolva, zengve és zenélve lágyan,

            fehér rózsákként hull alá a hó.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.